Hetedik nap a vébén - elfogytak a gólok, hahó!

Ott tartunk, hogy már lejátszottak húsz meccset a vébén. Ezeken összesen 45 gól született (ez egészen elborzasztó, 2,25-ös meccsenkénti átlagot jelent, aminél gólszegényebbre az eddigi tornák közül mindössze egy, a rosszemlékű 1990-es olaszországi vébé sikeredett), de ennél is sokkolóbb adat, hogy a 

góltermés csaknem kétharmada rögzített helyzetek és öngólok után jött össze.

Hogy lássuk, mekkora truváj ez: a négy évvel ezelőtti brazíliai tornán nagyjából fordított volt az arány - a gólok 30%-a esett tizenegyesből, szabadrúgásból és öngólból, 70%-a pedig akcióból. De bajnoki szezonokban sem normális a mostani vb góljainak eloszlása: az idei Premier League évadban a gólok 21%-a jött rögzített helyzet után, 6%-a volt tizenegyes, és mindössze 3%-a öngól. A "normális" gólok ott is elvitték az össztermés 70%-át, íme:

Ezzel együtt nem kell messzire menni ahhoz sem, hogy a gólok számával kapcsolatosan pozitív kontextusban tudjuk említeni a mostani vébét. 1954 óta nem fordult elő ugyanis olyan, hogy 

20 meccs után még mindig nem akadt gólnélküli mérkőzés a merítésben.

A vébék történetében egyébként 1958-ig egyetlen egyszer sem játszottak 0-0-t a csapatok - az első gól nélküli meccs az angolok és a brazilok randevúján jött össze, a svédországi világbajnokságon. Azóta a meccsek cirka 8%-a végződik 0-0-ra a világbajnokságokon, a legrosszabb vébének pedig ebből a szempontból az 1978-as argentínai rendezés bizonyult, ahol a mérkőzések 15%-a (összesen 38-ból 6) ért véget anélkül, hogy egyetlen gólt is láthattak volna a nézők. 

Hogy erről ilyen hosszan lehet, és kell is beszélni, az javarészt annak az érdeme, hogy a szerdai meccsek nem sikerültek túlzottan retinaizgatóra. De nézzük részleteiben, íme:

Portugália-Marokkó 1-0

A marokkóiak első, Irán ellen vívott meccsükön 25 percig bírták a saját maguk által diktált tempót, majd simán belehaltak a szépségbe, hogy végül egy öngóllal tegyék fel a koronát - nem igazán létező - teljesítményükre. Portugália ellen ennek megfelelően egy darab feladatuk lett volna: elkerülni egy korai gólt, ami lényegében a kiesés szélére sodorja őket. Ebből lett ehhez képest ez, a negyedik (!) percben:

Egy kis szöglet után Cristiano Ronaldo egy az egyben megvert egy védőt, majd köszönte szépen és a hálóba stukkolta negyedik idei vb-gólját - ami egyébként karrierje 85. válogatott találta is volt egyben. És hogy miért fontos ez? CR ezzel lehagyta az európai örökranglistán Puskás Ferencet, és világszinten most már mindössze egyetlen játékos, az iráni Ali Daei (109) áll előtte a válogatottban szerzett gólók rangsorában.

Ronaldo egyébként azt a Manuel Da Costát verte meg csúnyán a gólja előtt, aki korábban, utánpótlás-játékosként még a portugál válogatottat erősítette. Ennek kapcsán tűnt fel, hogy 

Marokkó a multukulti szellemében diszkrét tíz olyan játékost dobott fel a pályára kezdőként, aki nem az afrikai országban látta meg a napvilágot. 

Mivel a portugáloknál is akadt négy darab "idegenlégiós", összejött az a truváj, hogy a 22 kezdőként pályára lépő játékos kis híján kétharmada nem abban az országban született, amelynek válogatottját erősítette a meccsen. A teljes névsor így nézett ki:

✅Raphael Guerreiro (Portugália) - 🇨🇵️
✅Mehdi Benatia (Marokkó) - 🇨🇵️
✅Manuel da Costa (Marokkó) - 🇨🇵️ 
✅Junesz Belhanda (Marokkó) - 🇨🇵
✅Kalid Butaib (Marokkó) - 🇨🇵

✅Hakim Zijes (Marokkó) - 🇳🇱️
✅Mbark Busszufa (Marokkó) - 🇳🇱
✅Karim El-Ahmadi (Marokkó) - 🇳🇱
✅Nordin Amrabat (Marokkó) - 🇳🇱

✅Munyir Mohamedi (Marokkó) - 🇪🇸️
✅Asraf Hakimi (Marokkó) - 🇪🇸️

✅Pepe (Portugália) - 🇧🇷️
✅William Carvalho (Portugália) - 🇦🇴️
✅Cedric Soares (Portugália) - 🇩🇪️

A meccs egyébként a portugálok vezető gólja után jórészt arról szólt, hogy az európaiak nagy meggyőződéssel csinálták a semmit, Marokkó pedig bár próbált támadni, alig-alig jelentett valamicske veszélyt a kapura. Az ember így jobb híján olyan szösszenetekkel szórakoztatta magát, mint ez itt:

És amikor már épp elbóbiskoltunk volna, lecsapott Pepe is, aki a játék minden elemében képes megcsillantani brazilos kreativitását:

Játszani Ronaldo sem nagyon akart, de úgy volt vele, hetyke kecskeszakállán kívül akrobatikus képességeivel is felhívja magára a figyelmet a hajrában. (Különösen azt érdemes figyelni, ahogyan Esztergályos Cecíliát megszégyenítő természetességgel előadott priuettjét követően szinte reflexből mutogatja, miszerint eddig, eddig, eddig videóbírót szeretne. Hát nem cuki?)

Marokkó legnagyobb helyzete egy pontrúgás - mi más? -  után jött el, de az angol újonc Wolverhampton által beszákolt portugál kapus, Rui Patrício mintaszerű vetődéssel hárított:

Marokkó vereségével az első válogatott lett a tornán, amelyik matematikailag is kibucskázott csoportjából, ami nem is nagy csoda, tekintve, hogy két meccsen összesen nem tudtak másfél gólnyira elegendő helyzetet kialakítani a gólszerzési lehetőségek minőségét összesítő expected goals (xG) modell alapján. Ha hozzátesszük, hogy mindezt összesen 20 darab büntetőterületen belülről eleresztett lövés segítségével hozták össze, akkor jól kiviláglik: 

Jaime Lannister Hervé Renard csapata sporttörténelmi szinten rúgta tökön saját magát.

Uruguay-Szaúd-Arábia 1-0

Uruguay valamiért szemmel láthatóan azzal a céllal vágott neki ennek a tornának, hogy feledtesse az olaszok távolmaradását. Játékuk minden egyes eleme a Squadra Azurrát idézi: egy centiméterrel sem fociznak többet annál, mint ami feltétlenül szükséges, és nem csinálnak lelkiismereti kérdést abból, hogy milyen minűségű játékkal osztják ki a kokikat az ellenfeleknek a csoportkörben. Tegnap például zokszó nélkül odaadták a labdát a szaúdiaknak, mert pontosan tudták, egy darab huncut gólt úgyis találnak majd valahogyan. Hát, találtak is, íme:

Ami ezután következett, az maga volt a tőről metszett alibi, ami megint csak arra ingerelte az embert, hogy alávesse magát az internetes népművészet bugyraiba. Ahol pedig természetesen nem Oscar Tabarez kapitány taktikai húzásai jelentették a témát, hanem a bombaformában adogató Knézy Jenő Jr. kommentátorállásból eleresztett tűpontos zsugái:

A szaúdiak vereségükkel kiestek a csoportból, ellenben ezúttal legalább megúszták egy tisztes kis pofonnal ahelyett a méretes parasztlengő helyett, amit az oroszok mértek rájuk a nyitómeccsen. 

Irán-Spanyolország 0-1

A portugálok győzelmének tudatában a spanyoloknak sem fért bele a bukta, mindenképp meg kellett csapniuk a győzelemmel indító Iránt. Hierro kapitány ennek megfelelően már a kezdővel megkezdte a trükközést: visszatért a sérüléséből felépülő Carvajal (az első meccsen bombagólt szerző Nacho ment a levesbe), a középpályán pedig Koke helyett a virtigli szélső Lucas Vázquez kapott lehetőséget. Ezzal akarta a kapitány elérni, hogy a portugálok ellen meglehetősen féloldalas, szinte mindent a baloldalon erőltető spanyol válogatottnak legyen jobbszéle is.

Sokra mondjuk nem ment vele, mert az irániak úgy beásták magukat a kapujuk elé, hogy José Mourinho valószínűleg azóta is sírva könyörög a receptért. Az egész első félidőben összesen 49 passzuk volt (a spanyolok közül ketten is túlszárnyalták ezt a statisztikát, egyenként), de a kitaláció működött, mert a spanyolok tanácstalanul passzolgatták körbe-körbe a falat, kábé, mintha Del Bosque ex-kapitány bajuszát szerették volna felrajzolni a hőtérképre:

Az irániak egyébként kis híján rekordot döntöttek az első 45 percben: annyira keveset passzoltak, hogy minden idők második legvékonyabb átadási statisztikját villantották meg, mióta 1966 egyáltalán mérnek ilyesmit az emberek. És hogy kié a rekord?

Természetesen Iráné, a négy évvel ezelőtti vb-ről.

A két csapat közti keménységbeli különbséget jól szimbolizálta, hogy szerencsétlen spanyolok még egy madárnak sem tudtak ártani az első félidőben:

A második felesre aztán a spanyolok igen felspanolva jöttek ki, és simán ráborították a pályát az ázsiaiakra. A tizenhatoson belülre mondjuk nem sűrűn jutottak - nehéz is lett volna, akadt ugyanis olyan pillanat, amikor kilenc iráni taposta egymás sarkát a kapu előtt -, de érezni lehetett, hogy fokozódik a nyomás a kiscsapaton. 

Mondjuk amilyen gólt Diego Costa ebből a nyomásból "rúgott" végül, hát, abba belesajndult az esélytelenebbért szorító semleges szemlélődő szíve:

A meccs egyik jellemző jelenete volt, amikor az ember kis híján megismerkedett Sergio Ramos emberi oldalával, hogy aztán rájöjjön: ami nem létezik, azzal nem lehet megismerkedni. Történt, hogy egy iráni játékos (a csapatkapitány Hadzsi Szafi) összerogyott a földön, miután ütközött egy csapattársával. Az ember látta feltűnni a színen az ellenfél kapitányát, Ramost: magabiztos, egyenes léptek, tartás, elegancia. Nyílegyenesen a szenvedő iráni irányába tartott, majd lehajolt Szafihoz - gyanútlan szemlélők akár azt is hihették, annak céljával, hogy jobbulást kívánva megpaskolja. Egy frászt: 

Ramos érdeklődését az iráni gyúrók által a pályára hozott vizespalackok keltették fel. 

Zokszó nélkül kivett közülül egyet, majd elsétált, anélkül, hogy akár egyetlen pillantást is vetett volna sérült kapitány-kollégájára. Leader, legend.

A truvájt persze nem az ilyen proságok jelentették, hanem az, hogy az irániak a bekapott góltol varázsütésre feltámadtak. Kettőzött erővel szálltak bele a szerelésekbe, kijebb jöttek a sündisznóállásból, megpróbáltak letámadni, meglepni a spanyolokat. Kis híján a gól is összejött nekik - sőt, össze is jött, ám a végig egészen kivételesen játszó Ezatollahi találata végül les miatt érvénytelennek bizonyult. (Az asszisztens elsőre is azonnal behúzta, a VAR csak ráerősített a döntésre - nem a technika vette el tehát az irániak frenetikus gólörömét, még mielőtt esetleg valaki sietve beleállna ebbe a vonalba...)

Ezt követően Irán jó közelítéssel elvitte a show-t. Bár a spanyolok továbbra is domináltak (volt egy nagyon erősen büntetőgyanús eset az irániak tizenhatosán belül egy pazar szögletvariációt követően), az ázsiaiak összes kontrájában ott volt a veszély. Mielőtt lesajnálnánk Iránt, érdemes megemlíteni: csak a meccsnek ezen a pontján vetették be a regnáló holland gólkirály Dzsahanbahsot, ráadásul a prímet még csak nem is ő vitte, hanem a szintén szélső Amiri. Például azzal, hogy kiosztotta ezt a bőrt Piquének:

És ezzel még nem volt vége: a 94. percben a balbekk Mohamadi például úgy gondolta, emlékezetessé teszi bedobását. Sikerült neki, bár az ígéretes helyzetet fel kellett áldoznia egyéni dicsősége oltárán...

A vereség ezzel együtt azt jelenti, hogy Irán meglehetősen nehéz helyzetbe lavírozta magát: az utolsó csoportkörben ki-ki meccsen vernie kell Portugáliát, különben kiesik. A kvartettet egyébként jelenleg a spanyolok annak köszönhetően vezetik, hogy eggyel kevesebb sárgalapot kaptak eddig a tornán, mint Portugália.

Ja, és még valami - aki esetleg beleszeretett volna tegnap az iráni válogatottba és a színház is érdekli, az mindenképpen nézze meg az alábbi válogatást. Method acting at its best, naná.

Carvajal, a Real Madrid és a spanyol válogatott hátvédje nem is fogta vissza magát a meccs után:

"Sérülést szimulálni nem futball, sőt, hűtlenség a sportág elveihez. Persze mindenki maga számol el a lelkiismeretével..."

Carlos Queiroz, az irániak portugál edzője persze nem késett a válasszal:

"Inkább a saját csapattársaira figyeljen oda ennyire. Nézze meg például mi történt az egyiptomiakkal..."

Touché.

Ma délután 14:00-tól Ausztrália a dánokkal játszik a kiesés elkerülése érdekében, majd jön két kifejezetten érdekes meccs: előbb a franciák akaszkodnak össze Peruval, majd Argentína lesz győzelmi kényszer alatt Horvátországgal szemben.


Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.