Tizenötödik nap a vébén: A csoportkör álomcsapata

Az utolsó csoportkörös versenynap nagy szenzációkat nem hozott, bár arra talán kevesen számítottak, hogy Japán képes lesz nullára leolvadni a szétesett lengyelek ellen (0-1, gsz.: Bednárek) és csak azért jut tovább, mert játékosai kevesebb sárga cetlit szedtek össze, mint a szenegáliak - akiket amúgy szintén megvert a csoportelsőként végző Kolumbia (1-0, gsz.: Yerri Mina).

A dél-amerikaiak egyébként az egyetlen olyan csapat lettek az idei vb-mezőnyben, amelyik annak ellenére továbbjutott a tizenhat közé, hogy első meccsét elbukta a tornán. Szenegál kiesése ellenben azt jelenti, hogy 

1982 óta első ízben nincs afrikai válogatott a vb-nyolcaddöntőben.

Ja, és természetesen olyan sem történt még soha korábban, hogy két csapat között az ún. fair play-tabella (lényegében a sárga és/vagy piros lapok száma) döntsön egy világbajnoki csoportban a továbbjutásról gólkülönbség és/vagy egymás elleni eredmény helyett.

Az esti meccseken is volt esély hasonlóra, igaz, ott a csoportelsőséget inkább elkerülni, mint megszerezni kívánó Belgium és Anglia között kellett számolgatni a sárga lapok számát - mindaddig, amíg Adnan Januzaj egy kiváló lövéssel meg nem szerezte a vezetést Roberto Martínez csapatának. 

Ezt követően az angolok nem igazán próbálkoztak fordítani helyzetükön (mindkét válogatottban a B-sor játszott egyébként), szemmel láthatóan belenyugodtak abba, hogy a nyolcaddöntőben Kolumbia legyen az ellenfelük, hogy aztán egy esetleges továbbjutást követően a svájci-svéd csata győztesével bírkózhassanak a legjobb négy közé kerülésért. 

A belgák ezzel szemben a nyolcaddöntőre ugyan könnyebbnek tűnő ellenfelet húztak maguknak (Japán), ám a négybe jutásért a Mexikó-Brazília rangadó győztesével kell majd meccselniük. 

Az ágrajzok egyébként így néznek ki: való igaz, hogy a jobboldali eresztés valamivel gyengébbnek tűnik, mint a másik. A spanyolok, a horvátok és az angolok is nagy esélyt kaptak most, hogy komoly vb-menetelést produkáljanak, de ez pont ugyanennyire igaz a svájci-svéd-kolumbiai vonalra is. Az oroszok és a dánok kicsit outsiderek, tőlük nagyon nagy meglepetés lenne, ha át tudnának lépni a spanyol-horvát kettősön.

Út a moszkvai fináléig, számolgatni szabad!

A másik oldalon az eddig hibátlanul, kapott gól nélkül menetelő Uruguay-nak már Portugália ellen sem lesz egyszerű dolga, pláne, hogy utána a francia-argentin rangadó győztesét kapja meg magának. Lentebb a brazilok az 1994 óta minden vb-n a tizenhat között kipottyanó Mexikó ellen nyitják a kieséses szakaszt, aztán viszont jöhet egy meccs a belgák ellen a négybe jutásért, amit elnézve sokan már előre dörzsölik a tenyerüket.

Mivel ma szünnap van, egy lélegzetvételnyi megállásra is jut idő. Mi ezt arra használtuk fel, hogy összerakjuk a csoportkör álomcsapatát a legjobban teljesítő játékosokból, íme:

Cso Hjun-Vo (26 éves, Dél-Korea, Tegu FC)

Úgy indult neki a tornának, hogy harmadik számú kapus lesz, ehhez képest lényegében kivédte a csoportellenfelek szemét a vb-n. Dél-Korea lyukas védelme valósággal zabálta a helyzeteket (7,5-ös xG-t nyeltek be hátul, ennél rettenetesebb mutatója csak Tunéziának volt), Cso mégis képes volt 3 kapott gólon és nullás gólkülönbségen megfogni csapatát. Innen nézve talán már érthető, 

miért tartják hazájában a koreai De Geának, és miért van eszméletlenül komoly kultusza. 

A pályán kívül igazi popsztár, a pályán ellenben csak most bontogatja szárnyait: még nincs tízszeres válogatott. 2015-ben és 2016-ban a másodosztály, 2017-ben pedig az első vonal, a K-League legjobb kapusa volt Koreában, és annak ellenére sorba álltak érte a külföldi (elsősorban japán) csapatok a vébé előtt, hogy a teljes tavalyi szezonban egyetlen meccset húzott le kapott gól nélkül. A németek ellen megduplázta a számot, nem lepődnénk meg nagyon, ha ez európai szerződést érne számára.

Moussa Wague (19 éves, Szenegál, Eupen)

2015-ben - vagyis három évvel ezelőtt - már a vb-negyedik szenegáli U20-as válogatott alapembere volt, hogy aztán az idén a felnőttek között is letegye névjegyét. Belgiumban egész évben a kiesés ellen küzdött, de a vébén ebből semmi nem látszott: úgy rohangált fel és alá, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Elnyomhatatlan, elnyűhetetlen, de technikailag is rendben van a játéka, igaz, fegyelmezettnek azért így első blikkre biztosan nem mondanánk. Japán ellen gólt lőtt, a lengyelek ellen kulcspasszokat osztogatott, jó beadásokkal vétette észre magát. Fog még magasabban jegyzett bajnokságban játszani, mint a Jupiler League, ez tuti.

Andreas Granqvist (33 éves, Svédország, Krasznodar)

Svédország 2000 óta első alkalommal vesz részt világversenyen Zlatan Ibrahimovic nélkül, a csapat kevesek által vett sikerének egyik kulcsa pedig épp az, hogy a középső védő Granqvist kérdés nélkül foglalta el Zlatan helyét a vezérürü szerepében. 2006 óta ő az egyetlen játékos, akit Ibrahimovic-on kívül az év legjobbjának választottak Svédországban - tavaly, a hősiesen kivívott vb-kvalifikáció évében esett rá a választás, nem kis részben azért, mert világszínvonalon dirigálta a védelmet az olaszok elleni pótselejtezőn. És most a vébén is remekel: Mexikó valamint Dél-Korea ellen gólt is szerzett (viccs közbetoldás, hogy ezzel már pont annyi vb-gólja van, mint Ronaldinhónak, Patrick Kluivertnek és Kenny Dalglish-nak), miközben szellemi vezérként mutatja az utat a teljes svéd védelemnek. Nagy út ez egy olyan játékostól, akinek kapcsán eddig leginkább arra emlékeztünk, hogy a 2012-es Eb-n azért kellett lecserélni az angolok elleni meccsen, mert a svédek 2-1-es vezetését jelentő gól ünneplése közben valaki belekapott a szemébe. A vége persze vereség és kiesés lett (2-3).

Diego Godin (32 éves, Uruguay, Atlético Madrid)

A világ egyik legjobb védője jelenleg. Domináns alfahím, vezérbika, támadásban is veszélyes jolly joker. A világbajnokság eddigi legkeményebb védőfalának abszolút habarcsa, az ember, aki ellen játszva Diego Costának is sírásra görbülne a szája. Uruguay hibátlanul, kapott gól nélkül vágta zsebre harmatos A-csoportot, igaz, akiknek ilyesféle bravúr  - három csoportmeccsből három győzelem, nulla kapott gól -, korábban összejött (Brazília '86, Olaszország '90, Argentína '98), azok egyike sem érte meg végül a döntőt. 

Jordi Alba (29 éves, Spanyolország, FC Barcelona)

A 2010-es világbajnok csapatnak még nem volt tagja, így lényegében ez az egyetlen cím, ami hiányzik még a pályafutásából. A spanyolok baloldali játékának kulcsát az ő folyamatos felfutásai jelentik, a Portugália elleni fordítás egyik fő tényezője is az volt, amikor Hierro szövetségi kapitány szemrebbenés nélkül feltolta őt balszélsőnek. Ezzel együtt - bár a Barcelonánál remek szezonja volt - igencsak hullámzó a formája eddig a tornán: Irán ellen már egy fokkal kevésbé volt szembetűnő a játéka (területe is kevesebb akadt persze), Marokkó ellen pedig inkább lefelé lógott ki, mint fölfelé. Hogy itt lehet, annak egy oka van - kevés az igazán remek teljesítmény a tornán balbekkben.

Luka Modric (32 éves, Horvátország, Real Madrid)

Zlatko Dalic horvát válogatottjának egyik nagy újítása az volt, hogy a kapitány a korábban inkább mélységi irányítóként alkalmazott Modric-ot feltolta klasszikus tízesbe, közvetlenül a csatár mögé. Ezzel elérte, hogy a csapat legjobb játékosának legjobb képessége, az utolsó passzok tűpontos kiosztása váljon leggyakrabban előforduló feladatává egy-egy meccsen, és hogy ez milyen remekül működik, az mindjárt a vb első meccsén, Nigéria ellen kiderült: Modric remekelt, gólt lőtt, igazi vezére volt a válogatottnak. Argentína ellen aztán ezt még fokozni is sikerült, a Real sztárjának vezetésével lényegében az egész csapat befűzte az oktatófilmet a dél-amerikaiaknak, így az Izland elleni utolsó csoportderbin már egy lazább wellness-meccs is belefért a programba Modric-tól. Amilyen ágon vannak a horvátok, az sem kizárt, hogy az egész torna MVP-je lesz végül.

Gaku Sibaszaki (26 éves, Japán, Getafe)

A 2009-es U17-es Eb-n tűnt föl, mint egy ígéretes japán csapat feltűnően csendes, de annál technikásabb vezére. Az ázsiaiak azon a tornán végül drámai módon buktak el a Neymar vezette brazilok ellen (2-3), Sibaszaki karrierje azonban nem állt meg, és két évvel ezelőtt már azzal vétette észre magát, hogy a Kashima Antlers színeiben két gólt is szerez a Real Madrid elleni klubvilágbajnoki döntőben. Ekkor még jobbára klasszikus irányítót játszott, Spanyolországba átkerülve azonban hátrébb húzták a pályán, és most már inkább mélységből osztogat: remek helyezkedésének hála szinte minden labdát összeszed, bármikor megjátszható, az indításainak pedig általában szeme van. Hasebével kiváló párost alkot a japán középpálya közepén, és ennek kiváló lakmuszpapírja eddig az idei torna.

Philippe Coutinho (26 éves, Brazília, FC Barcelona)

Eddig a toronymagas esélyes brazilok messze legjobbja a tornán, holott Tite azzal kezdett, hogy átvariálta csapatát, és másik posztot keresett neki ahhoz képest, amit és ahol a selejtezők alatt játszott. Egyrészt visszatette a középpályára, másrészt átvezényelte Neymar oldalára, így a támadók által megnyitott szabad területekből is gazdálkodhat. És milyen remekül teszi: gólveszélyes távolról, képes kiosztani az utolsó passzokat, belép a támadásokba második hullámból. Neymarka nem is nagyon látszódik mellette.

Juan Quintero (25 éves, Kolumbia, FC Porto)

Már az előző vébén berúgta az ajtót azzal, hogy fel tudott iratkozni a góllövők listájára a negyeddöntőig jutó kolumbiaiaknál, de hiába vitte el villámgyorsan az FC Porto, csak hét meccs jutott neki a portugál nagycsapatnál. Kölcsönben a River Plate-nél próbálkozott, de nem sok jel mutatott arra, hogy idén ismét kulcsszerep hárulhat rá a dél-amerikai válogatottban. Végül mégis így lett: nem tudta nem megvillantani zseniális bal lábát, amivel szórja a kulcspasszokat és az asszisztokat. Egyelőre nem tudni, James Rodriguez tudja-e vállalni a játékot Anglia ellen a nyolcaddöntőben, de Kolumbiának akkor is lesz kire számítania, ha véletlenül legjobbjuk hiányzik majd az egyenes kieséses szakaszban.

Fransisco "Isco" Alarcón (26 éves, Spanyolország, Real Madrid)

Eddig sem igazán volt kérdéses, hogy zseniális futballista - még ha anno a Manchester Unitednél túl nagynak is találták a fejét a testéhez képest, és végül nem igazolták át a Malagától -, de ezen a vébén robbanhat be igazán. Madridban az elmúlt években csak néha-néha villantotta meg kivételes irányító készségeit és sokoldalúságát, ez a torna azonban egyelőre róla szól a spanyoloknál: osztogat, szervez, kiosztja a kulcspasszokat, nyolcastól a tízesen át klasszikus hatosig mindent játszik, és már gólja is van. Elnézve az alsó ágat, és azt, hogy a spanyoloknak papíron maximum a horvátok ellen kell majd megizzadniuk, míg a döntőig jutnak, Isco akár a torna legjobbja is lehet - amennyiben pont így folytatja.

Harry Kane (24 éves, Anglia, Tottenham Hotspur)

A góllövőlista első helyezettje, az ember, akinek kettő darab vb-meccs is elég volt ahhoz, hogy az örökös angol világbajnoki gólszerzési rangsor holtversenyen második helyéig jusson. Oké, mezőnyben nem brillírozott, de aki lesajnálná a szigetlakók Panama és Tunézia elleni sikereit, az emlékezzen vissza olyan gyönyörű emlékű tusakodásokra, mint amilyet az angolok annak idejént Trinidaddal, Ecuadorral, Algériával, vagy mondjuk Costa Ricával vívtak. Harry Kane - akinek berobbanása idején minden szakértő faarccal állította, egyszezonos gyémántról van szó csupán, szóval felesleges felpörgetni a pulzusunkat - pont annyira jó, hogy a különbséget jelentse az előzetesen kevesebbre taksált ellenfelekkel szemben, miközben szó szerint a sarkáról is a hálóba pattan a labda. Kolumbia ellen fog persze elválni az a bizonyos anyag a víztől, addig ez csak megelőlegezett bizalom, semmi más.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.